2011. szeptemberében született egy poszt egy Ikarus 31-es és egy Mávag Tr 3,5-ös felbukkanásáról - bár mindkettő érdekes, kettejük közül utóbbi az unikum, olyanból ugyanis az az egyetlen restaurálásra érdemes példány az országban. Ha látták azt az írást, kaphattak némi fogalmat arról, micsoda vakmerőség azt a buszt restaurálhatónak nevezni, hiszen szinte mindene hiányzik, ami busszá tesz egy vasdarabot, viszont amije megvan, azt a MÉH sem venné át, ugyanis a tömény vasoxid drágán alakítható vissza vassá, ezért túl nagy piaci értéke nincs.
Bontatlanul maradt meg, hétvégi házként
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése